MarketingBlog

Az intuíció ködbe vész?

 

Amikor kicsivel több, mint másfél évtizeddel ezelőtt ráléptem arra a bizonyos “sárga köves” marketinggel és kommunikációval kirakott útra, nem is mertem belegondolni, hogy mi lesz 2015 derekára és milyen módon issza magát bele mindennapjainkba a technológia. Egyik esti futás alkalmával fura gondolat futott végig a fejemben és beindított a kétkedés gépezetét. Tisztán emlékszem első mentorom, Klára szavaira, amikor épp a tervezés előtt álló anyag felett görnyedtem: “Csukd be a szemed és ülj bele a megrendelő székébe és akkor kezdj el tervezni amikor már azt érzed amit Ő”. Bevallom, akkor néztem rá mint az a bizonyos csinos Rozika a még széksorok közt oszlopokkal megtűzdelt moziban, hogy mit is szeretne tőlem a főnökasszony? Aztán egyszer csak fény gyúlt ifjú koponyámban és megértettem, mit szeretett volna tőlem. Ettől kezdve minden egyes új tervezést úgy indítottam, hogy fejemből minden gondolatot kiürítve átültem a megbízó székébe és megalkottam amire szüksége volt. Elkezdtem beleélni magam vevők helyzetébe és megérezni az igényeiket és ezáltal sokkal könnyebb lett azokat “kielégíteni”. Egyszerű volt mégis egyedi és megfoghatatlanul misztikus érzést keltett bennem minden “projekt” (annyira mű szó, hogy legszívesebben kitörölném, de nem teszem).
Éveken át sok szakmabelivel (mert bárki bármit gondol, szerintem ez is egy szakma) beszélgettem és úgy tűnik, a legjobbak hasonló utat jártak be, a beleérzés rögös útjain, de boldogok voltak és emberiek maradtak. A jelenkor ifjú titánjaival beszélve szinte 10-ből kilenc alkalommal kapom meg, hogy nincs szükség varázslatra, hiszen mára mindent megmond a néha már félelmetes intelligenciával felvértezett szoftverek hada. Elemeznek, mérnek, számolnak, sőt néha még reklám bannert is maguktól gyártanak. Úgy gondolom egyik oldalról a technológiai fejlődés fantasztikus és sokat segít, hogy hatékonyabb legyen egy-egy kampány, egyszerűsödik a célzás és mérhetővé válik az ügyfél elérés/eladás száma. Viszont cserébe sok esetben eltűnik a kreativitás, az egyediség és az egyéniség.
Hova vezet a digitális technológiák ilyen léptékű fejlődése? Hol az a határ, ahol már nem számít az emberi tényező? Megtudjuk húzni a határt és visszatérni oda, hogy gondolkodva alkossunk 20 év múlva is, vagy elég lesz csupán beírnunk egy országot, egy korosztályt, 2-3 érdeklődési kört, státuszt és már pörög is számláló és ügyfeleink hátradőlve számolják a megrendeléseiket?  Bízom benne, hogy minden kampány része marad (legyen az minimál, vagy monumentál) a személyes tapasztalat és a beleérzés varázsa, melyet ötvözünk a legújabb technológiák adta lehetőségekkel, hogy partnereink mindig a leghatékonyabb megoldást kapják és hátradőlve élvezhessék a kommunikáció és marketing vállalkozásukra vetített pozitív hatását.

Egyben biztos vagyok, ne felejtsük el, hogy napjainkban, az esetek túlnyomó többségében még mindig az EMBER és nem a gép található a vevői oldalon…